2. blogbejegyzés
A Taekwon-do
A győzelemért az embernek tudnia kell, mindenek előtt önmagát legyőznie.
Tae: 'lábbal rúgás, láb technika',
Kwon: ököl, 'kéz technika'
Do: út, művészet, módszer
1. A lábbal és kézzel való harc művészete;
2. A láb és kéz útja;
Más megközelítésben a Taekwon-do tudomány, vagyis a test tudományos alkalmazása a harcművészetben. Az ember, aki az anatómia, biomechanika és fizika törvényszerűségeinek ismeretében, testének intenzív edzése során képes elérni a benne rejlő lehetőségek maximumát! De ne feledjük, pusztán a technikák gyakorlása (legyen az bármilyen magasszintű sporttevékenység) még senkit sem tesz harcművésszé. Ez csak a megfelelő lelki töltéssel és szellemi felkészültséggel párosulva, vele szoros egységet alkotva éri el végső célját.
A Taekwondo szó új keletű, csak az 1950-es évektől kezdte használni Choi Hong Hi a Taekwon-do megalapítója.
A Taekwondo kialakulásának története:
Viszonylag új modern harcművészet, a mai technikáinak a túlnyomó többségét a XX. század '50-es '60-as éveiben alakította ki az alpító Koreai mesterek segítségével. Mivel egy dinamikus, fejlődő képes harcművészeti ágazatról van szó, a mai napig is folyamatosan változik, fejlődik.
A Taekwondo eredete az időszámításunk előtti I. századi társadalmakig vezethető vissza. Ebben az időben a Koreai félszigeten három királyság alakult ki: Silla (ie. 57.), Koguryo (ie. 37.) és Baekje (ie. 18.). Ezek a királyságok évszázadokon keresztül harcban álltak egymással a félsziget feletti uralomért.
Az első máig fenn maradt Harcművészeti vonatkozású emlékek ebből az időből származnak: a Koguryu dinasztiabeli Muyong-chong és Kakchu-chong nevű királyi síremlékek falain, illetve mennyezetén lévő falfestmények, melyek egymással küzdő férfiakat ábrázolnak.
Akkoriban a Koguryo tudott a legdinamikusabban terjeszkedni, ahol már ekkor magas színvonalon oktatták a harcművészeteket. Silla 24. királya Chin Heung Konguryo királyával szövetkezve létrehozta az első elit katonai alakulatot a "Hwarangdo-t". A Hwarando kiképzésben nagy hangsúlyt fektettek mind a fegyveres mind a fegyver nélküli közelharc képzésére. Ha hinni lehet a korabeli történeteknek, már ekkor magas színvonalú láb technika jellemezte a stílust. A Hwarangdo képzésben a testi nevelés mellett a szellemi képzéssel is foglalkoztak. Ezt egy Buddhista tanító Won Kwang konfuciusi tanai alapján tették.
A konfucionizmus mind a mai napig jellemzi a Koreai harcművészetek nagy részét. Szemben például a Japán harcművészetekkel, ahol többnyire a Zen Buddhizmus adja a szellemi hátteret.
Végül Munmu Vang-nak (661-680) Silla királyának, sikerült egyesítenie a Koreai félszigetet uralma alatt 668-ban, bár még Kínával 735-ig voltak háborúk a határ kérdésében.
A Silla által létrehozott egységes Koreai állam végül belülről hullott darabjaira, és az országot egy Van Gon (877-943) nevezetű hadvezérnek sikerült újraegyesítenie 935-ben. Az új állam és a dinasztia Koryo néven 1392-ig állt fenn. Innen ered a Korea elnevezése is az Európai nyelvekben.
1392-ben a Koryo dinasztiát felváltotta a Li dinasztia. Melynek első királya Li Szong Gé megfosztotta trónjától a Koryo dinasztia utolsó királyát is és Thedzsó néven ült trónra. A Li dinasztia az országot Csoszonnak nevezte, így ezt a korszakot szokták O-Csoszonnak is nevezni. Ez a korszak lényegében 1910-ig a Japán megszállás kezdetéig tartott.
Ebben az időben a harcművészeteket elsősorban a hadseregben oktatták, illetve megvoltak a köznépnek is a maga harcművészeti játékai, például a Soo Bak és a Taek Kyon. Máig rendszeresen rendeznek Soo Bak és Taek Kyon versenyeket a Dan-O ünnepek alkalmával (Május 5.-én és Augusztus 15.-én). Valószínűleg ebben az időben érték Kínai hatások is a Koreai harcművészeteket melyek jellegzetességei néhány mai Koreai harcművészeti ágban is megtalálhatóak.
A 19. század végén és a 20. század elején, Koreáért és a környező területekért, három nagyhatalom versenyzett, Kína, Oroszország és Japán. Végül Japán szerezte meg Koreát, és szinte gyarmati sorba taszította. A Koreai népet szinte tökéletesen kizsákmányolták és megpróbálták eljapánosítani. Ekkor a Koreai középosztály, ha iskoláztatni akarta a gyerekeit, csak Japánba tudta elküldeni őket tanulni. Ezek a Japánban tanuló Koreai fiatalok találkoztak a Japán harcművészetekkel, és az akkoriban Japánban elterjedő Okinawai eredetű Karatéval is.
Ilyen Koreai fiatalember volt Choi Hong Hi, aki a Taekwon-do alapítója és később az ITF elnöke lett. illetve Choi Yong Sul is, aki Takeda Sogakutól tanult Daito Ryu Aiki Jitsut (az Aikido elődje), majd hazatérve kombinálva Koreai stílusokkal Yu Kwon Sul néven oktatta, amelyből később a Hapkido lett. Illetve Hyung Yee Choi is, aki Choi Hong Hi rokona volt és Masutatsu Oyama néven Japánban a Kyokushin Karate megalapítója lett.
1945-ben a Japán hadsereg megadta magát. Koreába a 38. szélességi körtől délre az Amerikai, attól északra pedig a Szovjet hadsereg vonult be. Az Amerikai zónában a Koreai Köztársaság (Dél-Korea), a Szovjet zónában pedig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) jött létre.
1950. Június 25.-én kirobbant a háború a két Koreai állam között. Az Északiak hetek alatt elfoglalták Dél-Korea 90%-át. A Déliek oldalán előbb az Amerikaiak és az ENSZ csapatok kapcsolódtak be a háborúba majd az Északiak oldalán 1 millió Kínai "önkéntes". A háború 1953. Július 27.-án Panmindzsonban fegyverszünettel ért véget. A két Korea területi és politikai megosztottsága máig tart.
A hosszú Japán megszállás után Dél-Koreában, a különböző harcművészeti iskolák (Kwan-ok) egymás után nyitották meg a kapuikat. Ezekben az iskolákban a legtöbb esetben egymás mellett többféle harcművészeti stílust oktattak, illetve ekkor még nem volt éles határvonal a különböző stílusok között. Ezeknek az iskoláknak a közös jellemzője volt, hogy egy jelesebb mester, az iskola vezetője köré tömörültek. Tulajdonképpen ez adta nekik az összetartó erőt. Értelemszerűen ekkor még nem léteztek a stílusoknak sem szervezetei, sem szövetségei. Később ezeket a harcművészeti stílusokat igyekeztek nemzeti szövetségekben tömöríteni. 1955. április 11.-én fogadták el hivatalosan a Taekwon-do kifejezést Koreában.
1.Bázis technika
A tradicionális harcművészetek Alfája és Omegája - így a Taekwon-do tanulásának is soha el nem hagyható alapja! Időről időre tudás szinttől függetlenül, az alapvető állásokat, kéz és lábtechnikákat mindenkinek újra és újra gyakorolnia kell! Az edzéseken a bázisok csoportos képzése kötött formában, helyben vagy mozgásban, partner segítsége nélkül történik. Az intenzív gyakorlás és nagy ismétlésszám nyomán kialakul az erő fókuszálásának képessége, javul a koordináció, az egyensúly és térérzék, fejlődik az általános mozgáskultúra. Folyamatosan tökéletesednek: gyorsabbá, pontosabbá és hatásosabbá válnak az egyre magasabb szintű támadó és védekező technikák.
2. Formagyakorlat. (Versenyszám)
Az erőteljes dinamizmussal, egyedül végzett formagyakorlatok, különböző irányokból támadó képzelt ellenfelek leküzdését jelképezik előre meghatározott technikákkal. A szimmetriára épülő mozgássorozatokban, pontosan kidolgozott koreográfia szerint, ütések, hárítások, rúgások, ugró ütések és ugró rúgások logikus kombinációi váltják egymást. A Taekwon-doban összesen 24 kötelező formagyakorlat van, melyek a nap 24 óráját, vagyis magát az életet (az élet állandó körforgását) szimbolizálják.
Összesen 24 Tull - formagyakorlat van az ITF taekwondoban. Ezeket Choi Hong Hi nagymester tervezte és alkotta meg. A tull-ok elnevezéseikkel emléket állítanak a koreai történelem egy-egy kimagasló alakjának, hadvezérének, államférfinek, vagy éppenséggel ismert tudósnak, filozófusnak, nemzetközi költőnek stb.
A 24 tulajdonképpeni tull-okat két előkészítő formagyakorlat előzi meg, melyek célja a tanulók alapvető koordináltságának kialakítása és az egyszerűbb technikák kétoldalas ismételtetéssén keresztül rákészítés a nehezebb feladatokra. Ezek a négyirányú ütés (Sajoo Chirugi) és a négyirányú hárítás (Sajoo Makgi).
Tanuló formagyakorlatok: Chon-Ji, Dan-Gun, Do-San, Won-Hyo, Yul-Gok, Joong-Gun, Toi-Gye, Hwa-Rang, Choong-Moo.
Mester formagyakorlatok: Kwang-Gae, Po-Eun, Ge-Baek, Eui-Am, Choong-Jang, Ju-Che, Sam-Il, Yoo-Sin, Choi-Yong, Yon-Ge, Ul-Ji, Moon-Moo, So-San, Se-Jong és Tong-Il.
3. Formai küzdelem.
(Páros bázis, vagy küzdelmi helyzet gyakorlat). A bázis, illetve formagyakorlatokból átemelt támadás és védésminták, szigorú rend alapján előre-hátra haladásban, kötött formában történnek partner közreműködésével. Az idealizált gyakorlatokban előre elképzelt és megtervezett harchelyzeteket imitálva: egy-kettő-három, vagy akár több lépésben folyik az egyre nehezebb kombinációk fokozatos elsajátítása. A páros formai küzdelemben való jártasság lényegében a felkészítés utolsó állomása, mely után következhet a valódi szabad küzdelem.
4. Szabad küzdelem. (Versenyszám)
A Taekwon-do tulajdonképpeni végső célja, értelme, mely az igazi megmérettetést jelenti - kötetlen -"éles" harchelyzetben. A Taekwon-do gyakorlói a bázisok, formagyakorlatok és formai küzdelmek során beépült tudás birtokában próbálnak felülkerekedni most már kiszámíthatatlanul támadó ellenfelükön. A siker vagy kudarc azonban nem kis mértékben lelki tényezők és pszichikai felkészültség függvénye! A technikák elsajátítása ugyanis a harcművész útnak csak egyik állomása. A Taekwon-do tanainak 5. pontjában foglalt ún. "Rettenthetetlen küzdőszellem" nélkül nincs és nem is lehet igazi győzelem!
5. Önvédelem.
A haladók és mesterek gyakorolhatják elsősorban, hiszen a támadó ellenfél harcképtelenné tételéhez szükség van olyan technikai áttekintésre és harcművész előképzettségre, amivel kezdők még nem rendelkeznek. Célja a hatásos közelharc és "túlélő" technikák elsajátítása, melyek képesek elhárítani valós veszélyhelyzeteket. Lásd pl. fojtásból, fogásból, leszorításból szabadulás, támadás visszaverése szűk helyen zárt térben, védekezés hátrakötözött kézzel csak lábmunkával, egynél több ellenfél, ill. fegyveres támadó elleni hatékony küzdelem stb.
Ősi íratlan szabályok:
- inkább kitérni, mint elfogadni az értelmetlen provokálást, kihívást
- inkább lefogni, visszatartani, mint megsebesíteni
- inkább megsebesíteni, mint megnyomorítani
- inkább megnyomorítani, mint megölni
- inkább megölni, mint hogy téged öljön meg
6. Töréstechnika. (Versenyszám)
A Taekwon-donak igen fontos, nagy kihívást jelentő, látványos része. Valójában eszköz, mely művelőinek testi-lelki erejét, ügyességét, bátorságát és technikai tudását hivatott tükrözni. Napjainkra a küzdelmek már védőfelszerelésben, szigorú szabályok között folynak, ezért a Taekwon-dosok különböző szakítószilárdságú tárgyak törésekor mérhetik le egy adott technika tényleges pusztító erejét... A törésekhez használt végtagfelületek edzését, keményítését már fehér övtől el kell kezdeni és azután soha nem is lehet abbahagyni! A magas szintre edzett testrészek a tudományos elvekre épülő technikával ötvözve lenyűgöző teljesítményekre lesznek képesek. Így fejlődik pl. kezünk idővel életveszélyes "fegyverré", mely nélkülözhetetlen a törésbemutatóknál, de egyúttal hatásos segítőnkké válik a valódi önvédelemben és közelharcban is.
Taekwondo eskü
1. A Taekwondo tanításainak mindenkor eleget teszek!
2. Tiszteletet adok mesteremnek és valamennyi társamnak!
3. Soha nem élek vissza Taekwondo tudásommal!
4. Ha kell, segítek a bajbajutottakon!
5. Minden erőmmel a békét építem!
Taekwon-do Tanai
Taekwon-do Jungshin
1. Udvariasság
2. Becsületesség
3. Állhatatosság
4. Önuralom
5. Rettenthetetlen küzdőszellem
Udvariasság - Ye Ui
A mesterek felé köszönésként mindenhol és mindenkor meghajlás kötelező! A taekwondosok előzékenyen és udvariasan viselkedjenek mindenkivel szemben. Vitás helyzeteknél alkalmazzák a kölcsönös engedmény alapelvét. Ne legyenek önzőek vagy irigyek, tudjanak örülni társaik örömének is. A közös érdekeket mindig helyezzék az egyéni szempontok elé! Tegyenek különbséget mester és tanítvány vagy rangidős és kezdő között. A magasabb fokozatúakban becsüljék a nagyobb tudást, szakmai tapasztalatot s tartsák be feléjük a kötelező tiszteletadás szabályait. Csak azok várjanak el tiszteletet és megbecsülést, akik ehhez méltóan viselkednek, és akik maguk is képesek arra, hogy tiszteljenek másokat. A tiszteletadással visszaélni szigorúan tilos!
Becsületesség - Yom Chi
A Taekwon-dos tartsa be adott szavát, és ígéretét soha ne szegje meg.Bármilyen egyéni sikereket ér el az életben, soha ne feledkezzék meg azokról, akikkel együtt kezdett és segítették, és akiknek ezért a belé fektetett munkáért nagyon sokat köszönhet. A taekwondos soha semmilyen körülmények között se hazudjon! A taekwondos tartsa be adott szavát, ígéretét soha ne szegje meg. Legyen hűséges hazájához, a Taekwondohoz, mesteréhez és sporttársaihoz. Minden esetben maradjon szerény, nyílt és természetes. Igyekezzen a Taekwondo érdekeit a saját érdekei elé helyezni. A taekwondos ne felejtse el, hogy mindenkor és minden helyzetben a Taekwondot képviseli. Viselkedésével a kívülálló képet kap a Taekwondoról.
Állhatatosság - In Nae
"A türelem megismeréshez és boldoguláshoz vezet." Csak akinek van megfelelő kitartása, az remélheti, hogy vágyai egyszer teljesülni fognak. A taekwondos legyen türelmes, ne hajszolja az övfokozatokat, várja ki a kötelező várakozási időket, és minden alkalmat ragadjon meg saját elméleti és gyakorlati tudásának gyarapítására. Rendszeresen járjon edzésre, mert a hébe-hóba lejáró tanítványról senki sem hiszi el, hogy egyszer fekete öves mester akar lenni. Csak az járjon edzésre, aki örömmel teszi azt.
Önuralom - Guk Gi
A sportbeli ellenfeleken kívül a mindennapok nehézségeit és akadályait is le kell küzdeni, amire csak az lesz képes, aki nagyfokú önuralommal és önfegyelemmel rendelkezik. A taekwondos soha ne elégedjen meg önmagával, ugyanakkor önfegyelemmel viselje a kudarc és a siker élményét.
Rettenthetetlen küzdőszellem - Baekjul Boolgool
A Taekwon-dos legyen bátor és elszánt. Ne keresse a veszélyt, de ne is hátráljon meg előle. Ha igazságtalansággal találkozik, szálljon síkra a gyengébb védelmében. Amennyiben pedig harcra kerülne a sor, függetlenül az ellenfél erejétől, félelem és tétovázás nélkül álljon helyt.
A taekwondosnak a küzdelemben mindent el kell követnie szabályos keretek között a győzelem érdekében. Az életben ne keresse a veszélyt, ne kezdeményezzen verekedést. Ha vele szemben kezdeményeznek, akkor próbálja meg elkerülni azt. Ha harcra kerül a sor, akkor viszont ne hátráljon meg. Ha igazságtalansággal találkozik, szálljon szembe a gyengébb védelmében.
Övszínek magyarázata
Fehér öv : Az érintetlenség és gyermeki tisztaság szimbóluma. Utal arra, hogy a kezdő taekwondos még nem rendelkezik komoly taekwondo tudással.
Sárga öv : A földet szimbolizálja, melyben az elültetett növény kicsírázik, és gyökeret ereszt. Így rögződnek a tudás alapjai is a taekwondosban.
Zöld öv : A növényt, növekedését szimbolizálja. Jelzi, hogy a technikák is igazi fejlődésnek indulnak.
Kék öv : Az eget szimbolizálja, amely felé most már terebélyes faként tör a növény. Utal a mind magasabb taekwondo tudásra.
Piros öv : A tűz, a vér és a veszély szimbóluma. Emlékezteti a tanítványt, hogy most már óvatosan kell bánnia megszerzett taekwondo tudásával, de figyelmezteti ellenfelét is, hogy maradjon távol!
Fekete öv : Szimbolizálja a félelmetes és kiismerhetetlen harcmodort. Ellentéte a fehérnek. Az elmélyült és mesterfokú taekwon-do tudást jelzi.
